Egy-egy ötlethez, amiből aztán blogbejegyzés születhet, hosszú út vezet néha. Másfél évvel ezelőtt egy igen jól alámarketingelt akció volt a Flaviar-nál (na, ez a topik is érdemelne egy külön vesézést...), egy gyors feliratkozás után valahogy nem is figyeltem tovább az előfizetésre, ami mint kiderült megújítja önmagát, amíg le nem iratkozol róla. Mivel ezt nem tettem meg (hö-hö, tiszta szerencse, hogy kereskedelmet és marketinget tanultam, gratula magamnak), lehetőségem volt egy újabb  ingyenes kóstoló szettet rendelni, aminek egyik eleme volt a Glasgow 1770 2019-es kiadása.
Mielőtt kitérnék magára a whisky-re, ami még mindig itt van előttem a pohárban, lássuk mit is tudunk a The Glasgow Distillery-ről! 

Az már egy nehezen vitatható dolog, hogy a Lowland régió kezdi ismét reneszánszát élni az elmúlt pár évben és gombamódra jönnek létre a teljesen új vagy éppen egy régen bezárt lepárló utódjaiként megjelenő versenyzők. Ha csak párat szeretnénk felsorolni említés szintjén, akkor ott az Annandale, az Ailsa Bay, a Daftmill, a Kingsbarns vagy az Eden Mill és nem utolsó sorban a már említett The Glasgow Distillery. Tegyük hozzá, hogy a régiónak van is honnan feltámadnia főnixként. Talán kevesen tudják, hogy Glasgow a 20. század elejéig rengeteg lepárlónak volt otthona, amíg a hírhedt Prohibition and Depression időszaka be nem köszöntött az I. világháborúban és az azt követő évtizedekben. A háború idején a lepárlókra és italkimérésekre kivetett adók az ötszörösükre ugrottak, Ehhez még társult az is, hogy a 20-as években számos Glasgow-i kerület, köztük Cathcart és Whiteinch, "száraz" lett, mivel az adófizetők kihasználták a "Local Veto Polls" előnyeit, hogy a helyi szesztilalom mellett szavazzanak. Persze az élelmes high-end kerületek vállalkozói létrehozták a saját szalonjaikat (lounge bar), amelyek art deco stílusban várták a tehetősebb rétegeket a koktéljaikkal. A társadalom alsóbb rétegei viszont az igencsak veszélyes kísérletezésbe kezdtek. Az East End-en terjedt a metilalkohol és vörösbor keveréke, amit Jake-nek vagy Johnny Jump Up-nak hívtak. 1949-ben nyolcan haltak meg az újévi ünnepségek alatt alkoholmérgezésben. Valljuk be, a város látott szebb napokat is, már ami a kultúrált alkoholfogyasztást illeti. A fentiek fényében nem csoda, hogy alig maradt működő lepárló a környéken. 

És akkor ugorjunk vissza a The Glasgow Distillery-re, mely 2014-ben, 110 év után az első új lepárló volt Glasgow-ban, mely megnyitotta kapuit. Az alapítók, Liam Hughes, Mike Hayward és Ian McDougall az egykori Dundashill lepárlót üzemeltető cég után nevezték el a vállalkozásukat. Miután sikerült ázsiai befektetők által előteremteni a megfelelő tőkét, az üzem beindította a termelést. Jött a szokásos, -amíg whisky nem lesz, éljünk meg gin-ből- sztori, és hamar ki is dobták a piacra a Makar névre keresztelt gin-t, majd jött a vodka is. 
Az első whisky-s hordók 2015 márciusában kerültek a warehouse-ba, és röpke 3 év után kis is adták az 1770 Release No. 1-t, amit idén követett a 2019 Release. Emellett jelenleg elérhető még Peated Release No. 1, valamint hamarosan jön a Triple Distilled kiadás is.

Rise Lowland, rise! Rázd le magadról a "futottak még" jelzőt, igenis képes a régió újra színt csempészni az amúgy is széles spektrumú skót kínálatba!