Az idei tavasz nem szól másról, mint a világban zajló egészségügyi vészhelyzetről. Emberek milliói ragadnak otthonaikban, kényszerülnek feladni eddigi életvitelüket, hobbijaikat, és szociális életüket. Egy igazi, összetartó társaságot azonban ezek a körülmények sem akadályozhatnak meg abban, hogy közös hobbijuknak hódoljanak és kieresszék a felgyülemlett feszültséget egy kötetetlen, baráti beszélgetés közben. Tettük ezt az aktuális havi találkozónk, és a Nemzetközi Whisky Világnap alkalmából, mellyel ezúton is adózunk Michael Jackson, a világszerte elismert szakíró munkássága előtt. Slainte! Legyen neki könnyű a föld.

A márciusra - és egyelőre úgy tűnik, hogy az egész tavaszi negyedévünkre - tervezett tematikus estünket ugyan logisztikai okok miatt határozatlan ideig eltoltuk, de a társadalmi élet azért nem állt meg: Ahogy sokan a munkájukat, úgy a társasági életünket is a virtuális térbe helyeztük, és egy videos chatparty keretein belül osztottuk meg egymással gondolatainkat az otthon fellelhető éppen aktuális kedvencünkkel, különleges palackozásunkkal kapcsolatban:

Ben Nevis McDonald's Traditional (46%)

Az egyik kedvenc lepárlóm, a Ben Nevis alapsorából választottam a ma esti tételem. Mivel a Ben Nevisből viszonylag kevés idősebb kiadást adnak ki házon belül, így a lepárló független palackozásait elkezdtem gyűjteni is, de mivel ez hivatalos kiadás, így kaptam a különleges alkalmon, hogy felbontsam. Érdekessége, hogy ez füstösebb, mint ami napjainkban megszokott a lepárlótól. Állítólag régen ilyen volt a profil, erre utal a "Traditional" felirat is a palackon.

Korjelöletlen, 5-6 év körülinek mondják a pletykák, de ez egyáltalán nem érezhető, simán 12 évesre tippeltném, szinte selymes a 46% ABV ellenére. Illatában és ízében is friss gyümölcsös, édes-savanykás alma és körte dominál, valamint egyértelmű az ex-bourbon hordós érlelés. Emellett karakteres tőzegfüst van jelen, jódós, sós ízek kíséretében. A lecsengés közepesen rövid, citromos, parfümös, jódos füstfoszlányokkal köszön el. - Gábor

Glengoyne 12 éves - Cask Strength

Hordóerős, még korjelölt Glengoyne, ami egy lágy sherry vonal mögött megbújó komplex ízvilágot ad. Nagyon addiktív! - Gergő

GlenDronach 18 éves

Oloroso mennyország... A telt aszalt-szilvás, odapirult szilvás sütis, lekváros illatokat szeretem benne. Gyerekkoromban mamám spájzában mindig volt pár üveg összeszikkadt szilvalekvár. Nem volt megromolva, csak a nedvesség elpárolgott belőle! Imádtuk! Ezt az élményt idézi fel. És az igazi régi spájzok, bőrbútorok, régi könyvespolcok poros könyveinek illatát. - Gyuri

Jameson Black Barrel - Cask Strength (Hand filled)

Az èdes grain mindent elural, nem komplex, de nagyon karamelles, lágy, èdes whisky. A magas alkoholfok miatt pár csepp víz kell bele, de az alap Jamesont kenterbe veri. - András

Benromach Distillery Exclusive 2009 (58,1%)

Részben érzelmi kötődés miatt részben pedig az edukatív mivolta miatt választottam ezt a palackozást.
A tavalyi lepárlólátogatásról hoztam magammal, így mindig különleges alkalom amikor felnyitom. Az edukatív szempont számomra a skót lepárlókban érezhető illatokban nyilvánul meg: Ez a first-fill bourbon hordóban érlelt Benromach - némi víz hozzáadásával - 100%-ban hozza az érett cefre illatjegyeit. Igazi mocskos, élesztős, édes malátás illatok. Sok édes gyümölcs, és a kellemes fás, tábortüzes füst száll fel a pohár mélyéről. Víz nélkül kicsit zárkózott és faragatlan, de pár ml víztől szépen kinyílik, előbújik egy kis borsos fűszeresség is, vanília és ázott tölgyfa.
A másik meglepő ebben a tételben, a durva opálosodás. Másfél kiskanál víztől gyakorlatilag átláthatatlan, sűrű, rostos citromlé-szerű köddé válik. Bizarr látvány és nem is láttam még ilyen szinten... Azt mondják ez az un-chill filter power... Hát ez akkor nehézsúly! - Dávid

GlenDronach Port Wood (46%)

A héten ez volt az abszolút kedvenc <3 - Álmos

Hazelburn 2004 (14 éves Oloroso érlelés), 49..3%

Két oka van, hogy miért ezt választottam. Elsősorban mert bevallottan Springbank-buzi vagyok, (az ízlésemet is nagyon eltalálják általában, illetve a lepárló látogatása óta az érzelmi kötődés is megvan), másodsorban a palackozás különlegessége miatt. Ugye ez az a palackozás, ami valahol a gyártási folyamat közben véletlenül "összetőzegelődött", úgyhogy tudomásom szerint az egyetlen füstös Hazelburn.
Ízre és illatra ha egy szóban kéne összefoglalnom: Feketeerdő-torta.
Meggyes-gyümölcsös, étcsokis, kakaós, malátás, krémes. - Dani

Dun Bheagan - Dalmore 18 éves (46%)

Egy igazi, nem megszokott Dalmore, ami sosem látott sherry hordót. Első korty után mondhatom, nem is hiányzik neki... - Tomi

Arran 10 éves (46%)

Mindenkinek van olyan lepárlója/palackozója, ami igazán a szívéhez nőtt. Akár a története, akár a italok minősége, vagy bármilyen más ténybeli/érzelmi okok miatt. Nekem az egyik ilyen az Arran. Éppen 2011-et írtunk, amikor olvastam Michael Jackson: Whisky című könyvét. Még nem olvastam végig, de az Arrant már éppen igen. Ekkortájt találkoztam a II. Whisky Show-val és úgy döntöttem, hogy legyen. Láttam, hogy lesznek masterclass-ok is. Ráadásul pont Arran is, ami felkeltette a figyelmemet. Hát, nagyjából így indult. Azóta 1-2 évente biztosan megyek Arran szemináriumra. Hozzánk rendszeresen ellátogató brand ambassador, Andy Bell már messziről megismer minket (a feleségemmel). És a legfontosabb: bár nem minden Arran a kedvencem, de csalódnom sose' kellett. A történetből még hiányzik a lepárló látogatása, ami a jelenlegi helyzetben tovább csúszik, de nem adom fel!

Röviden: citrusos pite. Illatában kezdetben inkább citromos frissesség, majd naracsos jellegű, mélyebb, malátával; ízre hasonlóan az illathoz citrusos-gyümölcsös, édes, malátás; a lecsengés pedig kellemesen hosszú, a gyümölcsöket egy fás fűszeresség váltja.
Bár egy szigeten készül, mégsem nevezhető island whiskynek. Nekem sokkal inkább Highland/Speyside jellegűek a párlataik (a tőzegesek is). Ha nem tőzeges és nem full/heavily sherried whiskyről beszélünk, akkor nekem ez A WHISKY. - Robi

És ha azt hittétek, hogy itt nem jelenhet meg indokolatlanul Batman...