"A kóstolónak már két napja vége, de még nem pakoltam el. Nézegetem a palackok fotóit, nyitogatom a mintás üvegeket és a bennük maradt pár nanoliternyi kiszáradt whisky-t szagolgatom. Olyan ez, mint szakítás után... Elmúlt, vége, nincs többé. Talán nem volt tökéletes, de igazi szerelem volt.

Mit is csináltunk tulajdonképpen? Belekóstoltunk a múltba.

A Highland Park Skócia legészakibb lepárlója. Az Atlanti-óceán és az Északi-tenger találkozásánál az Orkney-szigeteken található, ahol az átlaghőmérséklet egész évben 4 és 12 fok között van, a szél pedig olyan hevesen fúj, hogy nem nőnek fák arrafelé. A szemfüles whiskykedvelő ebből a pár tényből messzemenő következtetéseket vonhat le.

Orkney, a Highland Park hazája

A mai lepárló helyén a legenda szerint Magnus Eunson, a helyi pap és mészáros (a legenda egy másik, kevésbé romantikus változata szerint Magnus Eunson, templomszolga és hentes) készített először whisky-t 1798-ban, amit a fináncok elől a templom oltára alá rejtett. Ezért aztán börtönbe csukták, később viszont engedélyt is adtak neki. Így alapította meg a Highland Park lepárlót. Ez az 1798-as évszám egyébként nem biztos. Ekkor volt először hivatalos nyoma a működésének. Megjegyzem, nem túl nagy öröm, ha egy illegális lepárló működésének hivatalos nyoma van, mert azt általában úgy hívják, hogy letartóztatási parancs.

Térjünk most vissza a szemfüles whiskykedvelő által levont következtetésekre, meg arra, hogy mitől is lesz egy Highland Park whisky olyan, amilyen. Először is ott van a hőmérséklet. Ez egyenletes, lassú érlelést tesz lehetővé. Aztán ott van a heves tengeri szél miatt a fák hiánya. A helyi tőzeg kizárólag hangából jött létre, ezért a füstjének olyan speciális aromája van, ami alapvetően meghatározza a whisky jellegét. Méz, gyógyfüvek, növényi ízek és füst szép egyensúlyban.

Aztán van itt még valami, ami nem következik se a földrajzból, se a meteorológiából. Ez pedig az ún. "wood policy". Azt hiszem, erre a megszállott vagy a mániákus lesz a jó szó. Szóval van ez a sziget, ahol nem nő fa. De kell nekik hordó. És akkor mit csinálnak? Nem, nem vesznek valakitől, hanem leszerződnek amerikai és európai partnerekkel, hogy vágjanak ki nekik fákat, amit aztán Észak-Spanyolországba szállítanak, ahol hordót készítenek belőlük, szigorúan ügyelve arra, hogy a dongák száliránya 45 fokos legyen. Ezeket a hordókat pedig délre vitetik, ahol 2 évig sherry-t érlelnek bennük. Ezek után felhajózzák mindet Orkney-ra, ahová 74 hónappal a fák kivágása után érkeznek meg, hogy whisky kerülhessen beléjük. Szóval így lesz a Highland Parknak hordója. Igen, a mániákus a jó szó. De ennek mi örülünk.

Azt hiszem, ezek után senki nem lepődik meg azon a tényen, hogy kézzel malátáznak. 8 óránként forgatják az árpát, hogy minden tökéletes legyen.

Szóval adott ez a lepárló a mániákus wood policy-val, a hangás tőzegfüsttel és a kiváló whisky-vel. 2004-et írunk. Az alapsorban mindössze három kiadás szerepel: a 12, a 18 és a 25 éves. Ehhez csatlakozik 2005-ben mindnyájunk legnagyobb örömére a 30 éves. A híres 30 éves. Az a 30 éves, ami megjelenése óta olyan sok díjat hozott el, hogy a lista alig fér ki az ismertető szöveg alá a weboldalukon.

2007-ben egy design váltással kissé laposabb palackok és alul színes csíkos címkék jelennek meg a növekvő volumen első jeleként. Új age statement kiadásokkal bővül a család. Aztán 2017-ben robban a marketing bomba, és mindent elárasztanak a viking-inspirációjú NAS-ok (Non Age Statement - kormegjelölés nélküli párlat). Mára akkora a portfolió, hogy ember legyen a talpán, aki fejben tudja tartani. 61 kiadást számoltam össze legutóbb.

És itt jön az a kérdés, ami miatt ezt a kóstolót megcsináltuk. Vajon mi a különbség a 2007 előtti, a 2017 előtti és a mai Highland Park whisky-k között? Vajon igaz-e, hogy régen több idősebb összetevő került az age statement kiadásokba? Vajon nagyobb-e mostanra a refill cask arány? Vajon bírja-e a lepárló kézi malátázással a megnövekedett mennyiséget, vagy beállt a sorba és ipari malátázótól vásárolja a szerződésben rögzített PPM füstösségű malátát? A szemérmes marketing erről nem ejt egy szót sem, de a dörzsöltebbek úgy gondolják, hogy ekkora volument nem életszerű kézi malátázással kiszolgálni.

És akkor lássuk a kóstolót. Három 12 éves tételt hasonlítottunk össze: egy 2007 előttit, egy 2017 előttit és egy most kaphatót. A sort a legendás piros csíkos 18 évessel folytattuk 2017 előttről és egy régebbi 30 évessel zártuk. Nehezen találok szavakat az élményre. A 2017 előtti kormegjelölt kiadásokat ismertem, de 2007 előtti tételhez még nem volt szerencsém. És évek óta várom az alkalmat, hogy a 30 éveset újra megkóstoljam. Most eljött. De kezdjük a 12 évesekkel:

Highland Park 12 éves (Viking Honour) - 40%

Először a most kapható 12 évest töltöttük a poharakba. Ez egy nagyon jó whisky! Méz, harmónia, kis füst, ilyet veszek még! Mintha édesebb, mézesebb lenne, mint a régebbi kiadás. Zöldebb, növényibb ízek sejlenek fel az évek homályából. Ez a kiadás jobban hasonlít a mai speyside-i vagy highlandi whisky-kre, mint az emlékeimben élő, régebbi 12 évesre. De mintha jobban megkomponált lenne. Az utóíze is harmonikus és elég sokáig kitart. Szépen megalkotott ital. Egyértelműen ez a legvilágosabb színű a három közül.

 
Highland Park 12 éves (2017 előtti sárga csíkos kiadás) - 40%

Na ez az, amire emlékeztem! Sokkal fűszeresebb, komplexebb, szárazabb, zöldebb ízű. De hol a füst? Ebből kihagyták véletlenül? Az utóíze hosszabb, konzisztensebb, mint a mostani kiadásnak. De az valahogy simább, kerekebb, édesebb. A szín és a karakter két dologról árulkodik: jobb hordók és helyi tőzeg. Nekünk úgy tűnik, hogy az új kiadáshoz tényleg sok vásárolt malátát használnak.

Highland Park 12 éves (2007 előtti fekete címkés kiadás) - 43%

Ez a legsötétebb színű. És micsoda sherry-s aromák! Gyógyszeres rum, étcsoki, sötét, gyógyfüves ízek és füst. Egyértelmű, kézzel fogható füst. Sokkal intenzívebb, sokkal erőteljesebb, mint a fiatalabb palackozás. Az utóíze pedig egyszerűen szájba rúg a konyakos, gyógyfüves, köptető szirupos, fekete medvecukros, idős rumos komplexitásával. Egy barokk palota van itt építve ízekből, faragott szobrokkal, toronnyal és annak a tetején csúcsdísszel. Ilyet még 18 év alatti whisky-nél nem tapasztaltam. 18 éveseknél is ritkán. Nem volt itt malátavásárlás kérem, dehogy volt. Ellenben kiváló, intenzív hordók azok voltak. Meg valószínűleg 12 évnél jóval idősebb összetevők is. Persze nem tudhatom biztosan. Mindenesetre úgy nem halhatok meg, hogy nem szerzek belőle egy üveggel.

A poharak száraz illatában is nagyon hasonló különbségek érződnek. Mindegyik nagyon tiszta, ez jó minőségű párlatról árulkodik. A legfiatalabb cukros-citromos ovis teára hasonlít a legjobban. A 17 előtti a zöldes, fűszeres aromákat hozza. A legidősebb pedig a sherry-s sötétséget.

Highland Park 18 éves (2017 előtti piros csíkos palackozás) - 43%

Ez tényleg ennyire jó? Igen, ez tényleg ennyire jó! Parfümös, gyógyszeres vaníliakrém, gyógypemete, zöld növényi szárak, mindez nem túl édes mézzel elkeverve. Selyemcukor, halvány kávéíz, mentol, és várj csak, mi is az? Eper. Meg még mennyi minden más is. Ez egy igen jó batch. Nagyon komplex, harmonikus. Az utóíze hosszú és konzisztens a főízekkel. Hosszú. Nagyon hosszú... Nem is emlékeztem rá, hogy ez ennyire finom!

Mi jöhet még ezután?!

Highland Park 30 éves (2007 előtti palackozás) - 48.1%

A térváltás nem tudományos fantasztikum, hanem a velünk megtörténő valóság. Felrobban az ízbomba a szánkban és tízezer wattos intenzitással égeti belénk a gyógyfüves cseresznyelekvár, a méz, a narancshéj és a többi íz kavalkádját, miközben mi fénysebességgel száguldunk egy másik dimenzióba. Fantasztikusan erőteljes illatok és ízek! Mennyi aszalt gyümölcs! És mennyi fa! A füst megbújik a háttérben, de jelen van. Gyógynövények, bőrszíj, fűszerek, nini, ez meg gyömbér. Elképesztő a komplexitás! Az utóízben még szőlő is van. Meg még egy csomó minden! Komplex ízrétegek váltakoznak. Időutazás vissza a hetvenes évekbeli lepárlásig a hordó sherryvel átitatott dongáin keresztül. Ez a jelleg emlékeztet a Delamain 40 éves cognac-jára, ott éreztem ilyen markánsan ezt az időutazás dolgot. A lecsengés közepesen hosszú, de sziporkázó. Ámulva hümmögünk, és olyanokat mondunk, hogy mmmm, törökméz, meg hogy várj, én éppen a kakaós datolyánál tartok, nem, már mentolos karamella.

Két nap múlva egymásra írunk Messengeren.

- Most megint átéltem kicsit a péntek esti élményt. Bevallom, kicsit el is vagyok érzékenyülve.
- Én is a hatása alatt vagyok még.
- Én azóta az ágyat nyomom, úgy leterített.

Aztán gyorsan rendelünk a 2017 előtti sárga csíkos 12 évesből, mert még kapható valahol és éppen akciós."

Ja, és thx for the good coop, Whisky Kartell Pesthidegkút!