Már tavaly kiderült, hogy dr. Bill Lumsden felpörgeti boszorkánykonyhájának Travel Retail piaccal foglalkozó részlegét (na jó, lehet ilyen nincs is... illetve...) és jönnek végre állandó termékek a reptéri boltok kínálataiba. Eddig ugyanis elsősorban limitált kiadások jutottak a piac speciális, de nagyon is reflektorfényben lévő szegmensére. A Glenmorangie alapsora hosszú évek óta stabilan hoz egy igen jó minőséget. A Private Edition pedig exkluzivitást kínál minden évben egy új kiadással. Nos, az új TR szériának sem tenne jót ha kilógna a repertoárból... Mindannyian ismerünk olyan lepárlókat, akik igen középszerű whisky-vel vannak jelen a vámmentes boltok kínálatában, csak azért, hogy legyen valami. Lássuk mit dob erre a Glenmo'.

Az év rohan a vége felé, elkezdődött a karácsonyi őrület, ajándékok, díszek, húsok, fák megvásárlása, de azért szorítottunk időt egy kis szórakozásra is. András tagtársunk jóvoltából egy Skót-felföldi kóstolósorral zártuk az évet, ami kiváló példája annak, hogy nem csak fontok százaiból lehet minőségi whiskyket vásárolni, és bizony nem csak a single malt-ok képesek megdöbbentő sűrűséget hozni...

...Ti pedig soroljátok, hogy Dallas, Jockey Ewing, Walker, sivatag, végtelen marhacsordák, olaj, trucker sapka kockás inggel, kib*szott csörgőkígyók. Texas, érted.

Én erre meg csak annyit mondok: Single Malt Whisky. Pont így. És mielőtt jönne a reakció, hogy jöjjek le a cuccról, akkor folytatom, hogy egyenesen a texas-i Waco-ból, a Balcones Distillery műhelyéből, Dallas-alsóról.

Ha már fent vannak a szemöldökök, akkor nézzük meg, hogy ki is vetemedett malátázott árpából készült whisky gyártására a bourbon hazájában. Az alapanyag ugyanis adott dögivel. Már ami nem a 11 millió szarvasmarha takarmányozására megy (csak Texasban, és csodákozunk, hogy szétfingják a bolygót...).

Egy kis texas-i csapat mégis megmenekít egy kevés gabonát a bocik elől és 2009 óta töltik meg a hordókat az arany nedűvel. Mindezt az állam közepén, mintegy 100 kilométerre délre Dallastól, a Brazos-folyó melleti Waco-ban. Szó szerint a híd alól indultak, ugyanis a régi,használaton kivüli hegesztőüzemet újítottak fel a folyóparton, hogy 2008-ban betuszkolják az ajtókon a Portugáliából áthajóztatott lepárlóüstöket, amiket a Forsyths készített Skóciában. 
A vállalkozás lelkesen kísérletezik különböző, maguk által válogatott hordókkal. A Jared Himstedt lepárlómester által íranyított csapat azonban a legkülönlegesebbnek a texas-i klímát tartják. Nem csak amiatt, mert Texas-ban meleg van, hanem mert igen magas a hőingadozás egy nap alatt, ami rendesen megdolgoztatja a hordókat és ezáltal felgyorsítjá az érlelési folyamtot és intenzívebbé teszik az aromákat. Hogy ez tényleg így van-e, ezt döntse el mindenki maga.

Lássuk magát a felhozatalt. Az alapsor jelenleg hat párlatból áll. A Baby Blue tisztán kukoricából, a Texas Pot Still Bourbon, a Texas Rye 100% rozsból, a True Blue 100 Proof szintén kukoricából, de 50% V/V-on, a Brimstone, ami egy titkos (LOL) eljárással készült füstös whisky, és nem utolsó sorban a Texas Single Malt.

Két BPWT tag, Dani és Gábor osztotta meg jegyzeteit.

Texas made, Texas proud

A korábbi bejegyzésben összefoglaltuk a Whisky Show-val kapcsolatos véleményünket, tapasztalatainkat, azonban adósak maradtunk még egy dologgal. Mégpedig a Whisky Show általunk legjobbnak ítélt tételeivel. A dolog nem véletlen, ugyanis a novemberi találkozónk tematikáját e köré a téma köré építettük, és nem csak a beszélgetésben, de ízekben is visszarepültünk az időben...

Egy-egy ötlethez, amiből aztán blogbejegyzés születhet, hosszú út vezet néha. Másfél évvel ezelőtt egy igen jól alámarketingelt akció volt a Flaviar-nál (na, ez a topik is érdemelne egy külön vesézést...), egy gyors feliratkozás után valahogy nem is figyeltem tovább az előfizetésre, ami mint kiderült megújítja önmagát, amíg le nem iratkozol róla. Mivel ezt nem tettem meg (hö-hö, tiszta szerencse, hogy kereskedelmet és marketinget tanultam, gratula magamnak), lehetőségem volt egy újabb  ingyenes kóstoló szettet rendelni, aminek egyik eleme volt a Glasgow 1770 2019-es kiadása.
Mielőtt kitérnék magára a whisky-re, ami még mindig itt van előttem a pohárban, lássuk mit is tudunk a The Glasgow Distillery-ről! 

Az már egy nehezen vitatható dolog, hogy a Lowland régió kezdi ismét reneszánszát élni az elmúlt pár évben és gombamódra jönnek létre a teljesen új vagy éppen egy régen bezárt lepárló utódjaiként megjelenő versenyzők. Ha csak párat szeretnénk felsorolni említés szintjén, akkor ott az Annandale, az Ailsa Bay, a Daftmill, a Kingsbarns vagy az Eden Mill és nem utolsó sorban a már említett The Glasgow Distillery. Tegyük hozzá, hogy a régiónak van is honnan feltámadnia főnixként. Talán kevesen tudják, hogy Glasgow a 20. század elejéig rengeteg lepárlónak volt otthona, amíg a hírhedt Prohibition and Depression időszaka be nem köszöntött az I. világháborúban és az azt követő évtizedekben. A háború idején a lepárlókra és italkimérésekre kivetett adók az ötszörösükre ugrottak, Ehhez még társult az is, hogy a 20-as években számos Glasgow-i kerület, köztük Cathcart és Whiteinch, "száraz" lett, mivel az adófizetők kihasználták a "Local Veto Polls" előnyeit, hogy a helyi szesztilalom mellett szavazzanak. Persze az élelmes high-end kerületek vállalkozói létrehozták a saját szalonjaikat (lounge bar), amelyek art deco stílusban várták a tehetősebb rétegeket a koktéljaikkal. A társadalom alsóbb rétegei viszont az igencsak veszélyes kísérletezésbe kezdtek. Az East End-en terjedt a metilalkohol és vörösbor keveréke, amit Jake-nek vagy Johnny Jump Up-nak hívtak. 1949-ben nyolcan haltak meg az újévi ünnepségek alatt alkoholmérgezésben. Valljuk be, a város látott szebb napokat is, már ami a kultúrált alkoholfogyasztást illeti. A fentiek fényében nem csoda, hogy alig maradt működő lepárló a környéken. 

És akkor ugorjunk vissza a The Glasgow Distillery-re, mely 2014-ben, 110 év után az első új lepárló volt Glasgow-ban, mely megnyitotta kapuit. Az alapítók, Liam Hughes, Mike Hayward és Ian McDougall az egykori Dundashill lepárlót üzemeltető cég után nevezték el a vállalkozásukat. Miután sikerült ázsiai befektetők által előteremteni a megfelelő tőkét, az üzem beindította a termelést. Jött a szokásos, -amíg whisky nem lesz, éljünk meg gin-ből- sztori, és hamar ki is dobták a piacra a Makar névre keresztelt gin-t, majd jött a vodka is. 
Az első whisky-s hordók 2015 márciusában kerültek a warehouse-ba, és röpke 3 év után kis is adták az 1770 Release No. 1-t, amit idén követett a 2019 Release. Emellett jelenleg elérhető még Peated Release No. 1, valamint hamarosan jön a Triple Distilled kiadás is.

Rise Lowland, rise! Rázd le magadról a "futottak még" jelzőt, igenis képes a régió újra színt csempészni az amúgy is széles spektrumú skót kínálatba!

Ha valaki komolyan elkezd foglalkozni a whiskyk világával, óhatatlanul is felmerül benne az elképzelés arról, hogy a vad, szeles, skót vidéken szorongat egy ízlésének drága dramot. Szerencsés esetben az álmot megvalósítás követi, ahogy történt az velem is. Benromach-rajongóként pedig mi is lehetett volna más a célpont, mint a változatos skót felföld, és a lepárlók által legsűrűbben "lakott" része: Speyside

A bejárt útvonal

...Elért az Ősz és súgott valamit,...

Márpedig ha az ősznek közölnivalója van, nemcsak a ruhatárunkat kezdjük el lecserélni, és vesszük elő a melegebb darabokat, hanem végre a nyári hőség után előkerülhetnek a Glencairnek is, hogy a hűvösebb estéken újra kortyolhassuk kedvenc whiskyjeinket. A szezon kezdetéhez megfelelő alapot ad az évente megrendezett budapesti Whisky Show, amelyen az elmúlt egy év megjelenései közül elsőként kóstolhatjuk meg a magyarországi piacra is eljutó tételek nagy részét, találkozhatunk a lepárlók küldötteivel, beszélgethetünk márkaképviselőkkel és természetesen beülhetünk a jobbnál jobb masterclassokra is.

A Budapest Whisky Társaság is ellátogatott a rendezvényre, jöjjön tehát úgy, ahogy mi láttuk