Amikor augusztus elején megjelent a Glengoyne hírfolyamában a bejegyzés, hogy a hónap végén egy rendkívüli rendezvényre kerül sor az online közösségi térben, akkor mint lelkes rajongójuknak, egyből felcsillant a szemem és jajdult fel a pénztárcám is egy és ugyanazon pillanatban. 
Mióta valaki félig főzte csak át a denevért a csigatészta mellé, azóta megszaporodtak az online rendezvények is, és ez alól persze a whisky kóstolók, show-k és fesztiválok sem voltak kivételek. A srácok a Vadludak völgyéből azonban még csavartak egyet a dolgon, hogy még személyesebbé és leginkább egyedivé tegyék a Cask Unlocked rendezvényt. A receptjük egyszerű és nagyszerű. Nem csak online lekóstoltatnak egy sort, hanem a végén a hordóminták közül a kedves közönség megszavazza azt az egyet, ami aztán lepalackozásra kerül, mint a legújabb Glengoyne Single Cask kiadás. Egy kicsit olyan ez, mint amikor VV Beszavazó show volt, csak ebben több a kontent.

Ott ültem tehát augusztus 28-án este a kis szettemmel, mely rekordidő alatt megérkezett a lepárlóból, és vártam Stohl Bucit, hogy elinduljon egy izgalmas kóstolás, szavazás, majd megtudjuk, hogy melyik versenyző hordó jut el majd addig, hogy szeptemberben lepalackozzák. A hangulatról és szakmai háttérről Robbie Hughes, a Glengoyne lepárló managere és Gordon Dundas, a márka nagykövete gondoskodott. Rájuk hangulat szempontjából soha nem lehet panasz, alapból elviszik a show-t. Mellettük még Rosalind Erskine, a The Scotsman Food and Drink rovatának vezetője, blogger, Blair Bowman, whisky szakiró és tanácsadó, valamint Christopher Coates, a Whisky Magazine szerkesztője vett aktívan részt a kóstolásban. 

De inkább nézzük a felhozatalt, hogy Robbie milyen hordókat válogatott össze az estére. Egyben saját jegyzeteimet is megosztom, melyeket frissen, a dramok előtt, közben és után véstem fel.

"A" minta, a 3550-es számú bourbon hordó, 54,9% ABV, 2004-ből:

Szín: Szalmasárga

Illat: Maga a vaníliás csoda, lehengerlő. Ennél tisztábban régen éreztem a bourbon hatását, ami tökéletesen jön a fás, enyhén citrusos, friss jegyekkel. 

Íz: Roppanósan élénk íz, melyben dominál a vaníliás süti, gyümölcskenyérrel és kis csokoládé öntettel. Vizet igényli, egyrészt tényleg tompítja az alkoholt, másrészt sokat nyitott az ízeken.

Lecsengés: Szép hosszú, édes vonal, amit remekül kiegészítenek a fás jegyek.  

"B" minta, a 38-as számú portói hordó, 55,6% ABV, 2005-ből:

Szín: Borostyán-sárga

Illat: Már elsőre orrbavágnak és lerohannak a portóis illatok. Ez talán elsőre túl durvának hangzik, mert egyáltalán nem offenzív a hatás, viszont garantáltan leüt a lábadról. Mintha belenyomnád az orrodat egy folyékony gyümölcskosárba és onnan aztán nem is akarod kivenni. 

Íz: Tökéletes összhang az illattal, de ott van még a melengető olajosság, az olvasztott csokoládé, a lekvár. Vízre szinte alig van szükség, úgy tökéletes, ahogy van. 

Lecsengés: Hosszú, mint a vonatfütty, és nem enged el, ott marad, elkísér. 

És amíg a közönség elégedetten cuppog, addig Robbie elengedi a legfontosabb infót. Ez egy full portói érlelés, azaz, mind a 15 évet abban a port pipe hordóban töltötte a párlat. És ez a hordó, ami 1977-től majdnem harminc évig tartalmazott bort, csodálatosan dolgozott és nem nem nyomta agyon a beletöltött whisky-t. 

"C" minta, 2422-es számú refill sherry hordó, 58,9% ABV, 2006-ból:

Szín: Aranysárga

Illat: A Glengoyne-ra olyan jellemző, szofisztikált, de mégis mélyen sherry-s jegyek. Hozza azt, amit elvárnak tőle, tökéletesen, precízen, senkinek szava nem lehet.

Íz: Visszafogottan édes, mégis mélyen gyümölcsös. Ez a gyümölcsösség pedig tökéletesen működik az európai tölgy kicsit fűszeres, száraz vonalával. Egekig lehetne magasztalni a balanszot, ha nem tudnánk, hogy a Glengoyne pont ebben a legjobb.

Lecsengés: A szilva és a málna mellett ott marad egy kis borsosság, nagyon kellemes lecsengést adva. Nincs kérdés, a lecke tökéletesen fel lett mondva, csillagos ötös, de a felkérdezők ezt el is várták.

"D" minta, 911-es szamú hordó, madeira finish, 56,7% ABV, 2007-ből:

Szín: Erős aranysárga

Illat: Kerek és tömör, elragadó lekváros illat, ami nem kérdez, hanem beeszi magát az orrba és ott is marad. Pont olyan, mikor a nagyi lekvárját kinyitottad a spájzban, de a sötétben az orrod hegye is beleért az üvegbe.

Íz: Itt van egy kis csavar, mert a lekvár mellé betársul egy kis keserű, sült banános szekunder íz, ami igen pikánssá teszi aztán a lecsengést.

Lecsengés: ottmarad ez a kis perverz kesernyés banános vonal, ami viszont egyáltalán nem kellemetlen, sőt!  

18 hónap madeira bor finishelés tökéletesé tette a párlatot, az egyik legjobb madeira utóérlelés, amit eddig kóstoltam!

Bár menet közben felvillantották a szavazás állását, ahol még a madeira vezettet, a szavazás végére elsöprő győzelmet aratott a portói hordó. Robbie elárulta, hogy ő is emellett a hordó mellett tette le a voksát. Mellesleg én is. Így nem is telt el pár percnél több, és már fent is volt a webshopban a Cask of the Moment sorozat legújabb üdvöskéje, és eljött az a pillanat amikor a pénztárca csendben felsírt... Bár az ár egy single cask, cask strenght, full portói 15 éves top cuccért talán nem is sok. Most már csak a futárt várom...

Gergely R - BPWT

Highland Park 25 year old, 2006 körüli palackozás (puha fekete dobozos), 48,1%

A 2017 előtti Highland Park alapsorban nagyon szerettem azt az őszinteséget, ahogy átadta a whisky a lepárló sajátos karakterét. Minden kiadás máshogy, de mégis konzisztensen és direkt módon közölte velünk a Highland Park gént. Méz, növényi szárak zöld íze, selymes füst szép harmóniában. A 12 éves frissen, a 15 éves hihetetlen zöld növényi ízekkel, a 18 éves harmonikusan és elegánsan, a 25 éves érett mélységekkel, a 30 éves pedig fantasztikus tűzijátékkal. Nem volt trükközés az érlelésekkel és utóérlelésekkel, nem volt máshonnan vásárolt maláta a termelési volumen megnöveléséhez, nem volt ezerféle kiadás, vikingmarketing, agyoncirádázott palackok és más szemfényvesztés. A recept egyszerű volt: helyi tőzeggel füstölt helyi malátából készülő kiváló minőségű párlat került a szigorúan kontrollált, kiváló minőségű hordókba. Ez a 25 éves palackozás tökéletesen beleillik a 2017 előtti sorba. A 80-as évek legelején párolták le. Sötét szín, mézes-hangás Highland Park illat, trüffel és konyakmeggy, édes narancslikőr, mazsola, zöld növényi aromák. A füst nem tolakszik, csak hátulról teszi összetettebbé az illatot. Érződik a kor az illatok mélységén. A jól ismert zöldes-hangás, mézes HP íz enyhe füsttel játszik, a háttérben narancsolaj, csoki, még hátrébb vaniliakrém, pici vajaskeksz, a növényi ízekbe finoman belefonódik a tölgyfahordó fanyarsága. A lecsengés hosszú, édesbe hajló de füstös, zöld, konyakos, elegáns, mégis mozgalmas. Régi idők míves tárgyai jutnak eszembe, sötét faragott bútorok, réz és üveg teleszkópok, a tudomány lázas hőskora. Az asszociáció valószínűleg onnan ered, hogy szerintem a 70-es és 80-as évek volt a whisky készítésnek az a korszaka, amikor már minden adott volt a kiváló minőségű whiskyk készítéséhez, de a tömegtermelés még nem képviselt akkora nyomást, ami kompromisszumokat kényszerített volna a lepárlókra. Automatizálásról még nem nagyon lehetett beszélni, a whisky alapvetően kézműves módszerekkel készült. Ebben az időszakban párolták le ezt a 25 éves Highland Parkot is. Volt egyszer kérdés, hogy ha ezután egyetlen whiskyt ihatnék korlátlan mennyiségben, melyiket választanám: hát mondjuk ezt.

Highland Park 25 year old, korai 90-es évekbeli palackozás, 53.5%

A korai 90-es évekbeli palackozás illata jóval összeérettebb, mint a 2006 körüli palackozásé. Idős rumba áztatott mazsola, nagyon öreg konyak, beszáradt narancsolaj, gyógynövényszirup és gyógyszeresség. Itt van persze a jól ismert hangás-mézes növényi zöld is, de a füst szinte csak gondolatban. Az ízben ott a Highland Park alapkarakter, de hatása egészen más: sokkal mélyebb, összeérettebb. Több az étcsokoládé idősebb a konyak, a meggy egészen megaszalódott már, a vajas kekszet pedig biztosan rég megette valaki. Több az olajosság, több a fa az ízben. A lecsengés olyan méltósággal hömpölyög a szájban, mint egy hatalmas folyam. Gyógyszeres és gyógyfüves jegyeket is hoz. Régi bútorok illatának emlékét. Idős konyakos étcsokoládét. Meg persze a zöld növényiséget és a füstöt is. Szép lassan változik és szerencsére nagyon hosszan tart.

Az élet szép, és alapvetően minden rendben van. Legalább is addig, amíg ez az íz teljesen el nem múlik 

Ahogy már megszokhattátok, teret adunk nemcsak a klub keretein belüli kóstolókról való beszámolókra, hanem szívesen látjuk tagtársaink személyes élményeit is. Ez alkalommal a brit szigetektől jóval messzebb, egyenesen a felkelő nap országába, a modern whisky-boom bölcsőjébe utazunk Attila tollának jóvoltából, aki a Suntory megavállalat Kioto melletti Yamazaki lepárlójába látogatott, és nem volt rest összefoglalni tapasztalatait.

Folytatódik a tavaszi szezonunk, májusban pedig két kedves tagtársunk, András és Gábor nagylelkű felajánlásaként egy Tamdhu kóstolósort raktunk össze, amely így a klub eddigi rövidke történetében az első vertikális - ugyanattól a lepárlótól származó, de különböző érlelésű és vagy korú italok - kóstolója lett. A Tamdhu 120 évnél is hosszabb története során többnyire working distilleryként csak blendekbe való keverésre termelt, egy-két hivatalos kiadásnál többel szinte sosem szerepelt a kereskedések polcain, azonban 2011-ben megtörtént a változás amire a csendes speyside-i lepárló várt.

Tamdhu vertikális kóstolósor

Az idei tavaszra tervezett kóstolóinkat a körülmények megpróbálták ugyan elgáncsolni, de a múlt havi kényszerkitérő után ismét irányba állítottuk a hajót, és a továbbra is viszonylag laza kijárási korlátozásoknak hála -  áprilisra átcsúszva ugyan - megtartottuk a Whiskynet gondozásában itthon elérhető független palackozó, a Morrison & Mackay Cárn Mór Strictly Limited nevű sorozatának 2020-as kiadásainak kóstolóját.
A klubtagok elszántságának eredményeképp, a BPWT eddigi leggrandiózusabb logisztikai vállalkozásában a jelen és a jövő havi kóstolósor összesen 11 palackját mintáztuk ki több mint 200 mintásüvegbe és juttattuk el a tagoknak, megtéve Budapesten és vonzáskörzetében összesen többszáz kilométert... És hogy megérte-e? A Tovább gombra kattintva megtudhatjátok.

Az áprilisi menüsor

Lagavulin-kóstoló

Előre szólok: most egy elfogult poszt következik. Évekig próbáltam objektív maradni vele, de nem lehet. Próbáltam róla lehámozni a romantikát, de ettől még a varázs ugyanúgy megmaradt. Nem állítom, hogy a világ legjobb whiskyje a 16 éves Lagavulin. Az viszont biztos, hogy a maga nemében egyedülálló. De kezdjük inkább az elején.

Az idei tavasz nem szól másról, mint a világban zajló egészségügyi vészhelyzetről. Emberek milliói ragadnak otthonaikban, kényszerülnek feladni eddigi életvitelüket, hobbijaikat, és szociális életüket. Egy igazi, összetartó társaságot azonban ezek a körülmények sem akadályozhatnak meg abban, hogy közös hobbijuknak hódoljanak és kieresszék a felgyülemlett feszültséget egy kötetetlen, baráti beszélgetés közben. Tettük ezt az aktuális havi találkozónk, és a Nemzetközi Whisky Világnap alkalmából, mellyel ezúton is adózunk Michael Jackson, a világszerte elismert szakíró munkássága előtt. Slainte! Legyen neki könnyű a föld.

Amikor annyit elejtenék kezdésnek egy whisky-vel foglalkozó blogon, hogy hosszúnyakúak, akkor valami ilyen ugorhat be elsőre:

Ami elsőre helyes is. Illetve, ha valaki járt már Észak-Thaiföldön, akkor egy Mianmarból átmenekült törzs női tagjai is versenybe szállnak az ötletbörzén. Az ő történetüknek érdemes utánaolvasni annak, aki fogékony az ilyesmire. Volt szerencsém nemrég személyesen is ellátogatni a falujukba és a tőlük kapott kis szobor őrzi azóta a whisky kabinetet. :) 

De térjünk vissza inkább az első képen szereplő furcsa párhoz.
A Glenmorangie köztudottan előszeretettel hangsúlyozza minden marketing anyagban, hogy köszönhetően az extra hosszúúúúúú nyakú lepárló üstjeiknek, az onnan származó párlatuk egyedülállóan selymes és könnyed. Ezeket az egyedi megjelenésű rézüstöket pedig még a cég saját emberei is szeretik a zsiráfokhoz hasonlítani, ráadásul ezek nyakának hossza megközelítőleg megegyezik egy felnőtt zsiráf nyakának hosszával. 

Innentől a Glenmo' PR, Marketing és egyéb gépezetei beindultak, hogy ténylegesen a lassú kihalás veszélyeinek kitett állatok védelmében akcióba lendüljenek. Emiatt pedig minden elismerés kijár nekik, ugyanis az elmúlt 30 évben a faj vadon élő egyedeinek száma közel 30%-kal csökkent. 2020 januárjában a Moet Hennessy tulajdonában lévő lepárló három éves partnerségre lépett a Giraffe Conservation Foundation-nel (GCF) és a Royal Zoological Society of Scotland-del (RZSS). Ennek keretein belül mindent megtesznek, hogy támogassák és védjék a zsiráfokat és természetes élőhelyeiket Afrikában, illetve megfelelő körülményeket teremtsenek az edinburgh-i állatkertben tartott példányoknak, amelyek nélkülözhetetlen szerepet játszanak saját fajuk fenntartásában.

A kooperáció a következő célokat tűzte ki maga elé:

• Óvja a zsiráfokat az élőhelyük elvesztésétől és az orvvadászattól
• Visszatelepítse a zsiráfokat az ugandai természetes környezetükbe, összpontosítva azokra a területeket, ahol a núbiai zsiráf sajnos már kihalt
• Megjelölik a zsiráfokat GPS nyomkövetővel annak érdekében, hogy populációkat hatékonyan lehessen nyomon követni és mozgásukat jobban megértsék a kutatók
• Képzést nyújtsanak az afrikai természetvédő szervezetek számára

Ha ezek az erőfeszítések eredményesek lesznek, akkor jó eséllyel megállítható a núbiai (más néven Rothschild) zsiráfok lassú, de biztos fogyása. Az egykoron Kelet-Afrikában igen elterjedt fajnak jelenleg mindössze 3000 példánya él vadonban, ezeknek több mint 50%-a Ugandában. A legnagyobb népesség az ország Murchison Falls Nemzeti Parkjában.

Hats off, Glenmo'

A januári bemelegítés és tagtoborzás után, február végén egy tematikus kóstolóval folytattuk az évet, amelyen a feltörekvő belga független palackozó néhány ritka kiadását kóstolhattuk egy kedves tagtársunk, Dani felajánlásából.

Asta Morris by Bert Bruyneel

"A kóstolónak már két napja vége, de még nem pakoltam el. Nézegetem a palackok fotóit, nyitogatom a mintás üvegeket és a bennük maradt pár nanoliternyi kiszáradt whisky-t szagolgatom. Olyan ez, mint szakítás után... Elmúlt, vége, nincs többé. Talán nem volt tökéletes, de igazi szerelem volt.

Mit is csináltunk tulajdonképpen? Belekóstoltunk a múltba.

A Highland Park Skócia legészakibb lepárlója. Az Atlanti-óceán és az Északi-tenger találkozásánál az Orkney-szigeteken található, ahol az átlaghőmérséklet egész évben 4 és 12 fok között van, a szél pedig olyan hevesen fúj, hogy nem nőnek fák arrafelé. A szemfüles whiskykedvelő ebből a pár tényből messzemenő következtetéseket vonhat le.

Orkney, a Highland Park hazája

A mai lepárló helyén a legenda szerint Magnus Eunson, a helyi pap és mészáros (a legenda egy másik, kevésbé romantikus változata szerint Magnus Eunson, templomszolga és hentes) készített először whisky-t 1798-ban, amit a fináncok elől a templom oltára alá rejtett. Ezért aztán börtönbe csukták, később viszont engedélyt is adtak neki. Így alapította meg a Highland Park lepárlót. Ez az 1798-as évszám egyébként nem biztos. Ekkor volt először hivatalos nyoma a működésének. Megjegyzem, nem túl nagy öröm, ha egy illegális lepárló működésének hivatalos nyoma van, mert azt általában úgy hívják, hogy letartóztatási parancs.

Térjünk most vissza a szemfüles whiskykedvelő által levont következtetésekre, meg arra, hogy mitől is lesz egy Highland Park whisky olyan, amilyen. Először is ott van a hőmérséklet. Ez egyenletes, lassú érlelést tesz lehetővé. Aztán ott van a heves tengeri szél miatt a fák hiánya. A helyi tőzeg kizárólag hangából jött létre, ezért a füstjének olyan speciális aromája van, ami alapvetően meghatározza a whisky jellegét. Méz, gyógyfüvek, növényi ízek és füst szép egyensúlyban.

Aztán van itt még valami, ami nem következik se a földrajzból, se a meteorológiából. Ez pedig az ún. "wood policy". Azt hiszem, erre a megszállott vagy a mániákus lesz a jó szó. Szóval van ez a sziget, ahol nem nő fa. De kell nekik hordó. És akkor mit csinálnak? Nem, nem vesznek valakitől, hanem leszerződnek amerikai és európai partnerekkel, hogy vágjanak ki nekik fákat, amit aztán Észak-Spanyolországba szállítanak, ahol hordót készítenek belőlük, szigorúan ügyelve arra, hogy a dongák száliránya 45 fokos legyen. Ezeket a hordókat pedig délre vitetik, ahol 2 évig sherry-t érlelnek bennük. Ezek után felhajózzák mindet Orkney-ra, ahová 74 hónappal a fák kivágása után érkeznek meg, hogy whisky kerülhessen beléjük. Szóval így lesz a Highland Parknak hordója. Igen, a mániákus a jó szó. De ennek mi örülünk.

Azt hiszem, ezek után senki nem lepődik meg azon a tényen, hogy kézzel malátáznak. 8 óránként forgatják az árpát, hogy minden tökéletes legyen.

Szóval adott ez a lepárló a mániákus wood policy-val, a hangás tőzegfüsttel és a kiváló whisky-vel. 2004-et írunk. Az alapsorban mindössze három kiadás szerepel: a 12, a 18 és a 25 éves. Ehhez csatlakozik 2005-ben mindnyájunk legnagyobb örömére a 30 éves. A híres 30 éves. Az a 30 éves, ami megjelenése óta olyan sok díjat hozott el, hogy a lista alig fér ki az ismertető szöveg alá a weboldalukon.

2007-ben egy design váltással kissé laposabb palackok és alul színes csíkos címkék jelennek meg a növekvő volumen első jeleként. Új age statement kiadásokkal bővül a család. Aztán 2017-ben robban a marketing bomba, és mindent elárasztanak a viking-inspirációjú NAS-ok (Non Age Statement - kormegjelölés nélküli párlat). Mára akkora a portfolió, hogy ember legyen a talpán, aki fejben tudja tartani. 61 kiadást számoltam össze legutóbb.

És itt jön az a kérdés, ami miatt ezt a kóstolót megcsináltuk. Vajon mi a különbség a 2007 előtti, a 2017 előtti és a mai Highland Park whisky-k között? Vajon igaz-e, hogy régen több idősebb összetevő került az age statement kiadásokba? Vajon nagyobb-e mostanra a refill cask arány? Vajon bírja-e a lepárló kézi malátázással a megnövekedett mennyiséget, vagy beállt a sorba és ipari malátázótól vásárolja a szerződésben rögzített PPM füstösségű malátát? A szemérmes marketing erről nem ejt egy szót sem, de a dörzsöltebbek úgy gondolják, hogy ekkora volument nem életszerű kézi malátázással kiszolgálni.

És akkor lássuk a kóstolót. Három 12 éves tételt hasonlítottunk össze: egy 2007 előttit, egy 2017 előttit és egy most kaphatót. A sort a legendás piros csíkos 18 évessel folytattuk 2017 előttről és egy régebbi 30 évessel zártuk. Nehezen találok szavakat az élményre. A 2017 előtti kormegjelölt kiadásokat ismertem, de 2007 előtti tételhez még nem volt szerencsém. És évek óta várom az alkalmat, hogy a 30 éveset újra megkóstoljam. Most eljött. De kezdjük a 12 évesekkel:

Highland Park 12 éves (Viking Honour) - 40%

Először a most kapható 12 évest töltöttük a poharakba. Ez egy nagyon jó whisky! Méz, harmónia, kis füst, ilyet veszek még! Mintha édesebb, mézesebb lenne, mint a régebbi kiadás. Zöldebb, növényibb ízek sejlenek fel az évek homályából. Ez a kiadás jobban hasonlít a mai speyside-i vagy highlandi whisky-kre, mint az emlékeimben élő, régebbi 12 évesre. De mintha jobban megkomponált lenne. Az utóíze is harmonikus és elég sokáig kitart. Szépen megalkotott ital. Egyértelműen ez a legvilágosabb színű a három közül.

 
Highland Park 12 éves (2017 előtti sárga csíkos kiadás) - 40%

Na ez az, amire emlékeztem! Sokkal fűszeresebb, komplexebb, szárazabb, zöldebb ízű. De hol a füst? Ebből kihagyták véletlenül? Az utóíze hosszabb, konzisztensebb, mint a mostani kiadásnak. De az valahogy simább, kerekebb, édesebb. A szín és a karakter két dologról árulkodik: jobb hordók és helyi tőzeg. Nekünk úgy tűnik, hogy az új kiadáshoz tényleg sok vásárolt malátát használnak.

Highland Park 12 éves (2007 előtti fekete címkés kiadás) - 43%

Ez a legsötétebb színű. És micsoda sherry-s aromák! Gyógyszeres rum, étcsoki, sötét, gyógyfüves ízek és füst. Egyértelmű, kézzel fogható füst. Sokkal intenzívebb, sokkal erőteljesebb, mint a fiatalabb palackozás. Az utóíze pedig egyszerűen szájba rúg a konyakos, gyógyfüves, köptető szirupos, fekete medvecukros, idős rumos komplexitásával. Egy barokk palota van itt építve ízekből, faragott szobrokkal, toronnyal és annak a tetején csúcsdísszel. Ilyet még 18 év alatti whisky-nél nem tapasztaltam. 18 éveseknél is ritkán. Nem volt itt malátavásárlás kérem, dehogy volt. Ellenben kiváló, intenzív hordók azok voltak. Meg valószínűleg 12 évnél jóval idősebb összetevők is. Persze nem tudhatom biztosan. Mindenesetre úgy nem halhatok meg, hogy nem szerzek belőle egy üveggel.

A poharak száraz illatában is nagyon hasonló különbségek érződnek. Mindegyik nagyon tiszta, ez jó minőségű párlatról árulkodik. A legfiatalabb cukros-citromos ovis teára hasonlít a legjobban. A 17 előtti a zöldes, fűszeres aromákat hozza. A legidősebb pedig a sherry-s sötétséget.

Highland Park 18 éves (2017 előtti piros csíkos palackozás) - 43%

Ez tényleg ennyire jó? Igen, ez tényleg ennyire jó! Parfümös, gyógyszeres vaníliakrém, gyógypemete, zöld növényi szárak, mindez nem túl édes mézzel elkeverve. Selyemcukor, halvány kávéíz, mentol, és várj csak, mi is az? Eper. Meg még mennyi minden más is. Ez egy igen jó batch. Nagyon komplex, harmonikus. Az utóíze hosszú és konzisztens a főízekkel. Hosszú. Nagyon hosszú... Nem is emlékeztem rá, hogy ez ennyire finom!

Mi jöhet még ezután?!

Highland Park 30 éves (2007 előtti palackozás) - 48.1%

A térváltás nem tudományos fantasztikum, hanem a velünk megtörténő valóság. Felrobban az ízbomba a szánkban és tízezer wattos intenzitással égeti belénk a gyógyfüves cseresznyelekvár, a méz, a narancshéj és a többi íz kavalkádját, miközben mi fénysebességgel száguldunk egy másik dimenzióba. Fantasztikusan erőteljes illatok és ízek! Mennyi aszalt gyümölcs! És mennyi fa! A füst megbújik a háttérben, de jelen van. Gyógynövények, bőrszíj, fűszerek, nini, ez meg gyömbér. Elképesztő a komplexitás! Az utóízben még szőlő is van. Meg még egy csomó minden! Komplex ízrétegek váltakoznak. Időutazás vissza a hetvenes évekbeli lepárlásig a hordó sherryvel átitatott dongáin keresztül. Ez a jelleg emlékeztet a Delamain 40 éves cognac-jára, ott éreztem ilyen markánsan ezt az időutazás dolgot. A lecsengés közepesen hosszú, de sziporkázó. Ámulva hümmögünk, és olyanokat mondunk, hogy mmmm, törökméz, meg hogy várj, én éppen a kakaós datolyánál tartok, nem, már mentolos karamella.

Két nap múlva egymásra írunk Messengeren.

- Most megint átéltem kicsit a péntek esti élményt. Bevallom, kicsit el is vagyok érzékenyülve.
- Én is a hatása alatt vagyok még.
- Én azóta az ágyat nyomom, úgy leterített.

Aztán gyorsan rendelünk a 2017 előtti sárga csíkos 12 évesből, mert még kapható valahol és éppen akciós."

Ja, és thx for the good coop, Whisky Kartell Pesthidegkút!